Ez az élénk műalkotás élettel teli, egy buja kertet ábrázol, tele virágzó virágokkal és egy piros virágokkal díszített méltóságteljes fával. A művész ügyes ecsetvonásai és impresszionista stílusa szövi a színek és fények szőttesét, ahol a sziromlevelek szikráznak, a levelek pedig suttognak a lágy szellőben. A kompozíció a tekintetet arra hívja, hogy barangoljon a rózsaszín, fehér és lila virágok rétegei között, vezetve a parányi, virágzó fa impozáns jelenlétéhez, amely a nyugodt égbolt előtt áll.

A paletta harmonikus keveréke a pasztell és élénk tónusoknak, melyek gyengéd meleget és a természet teljes virágzásának életerejét idézik. Tapintható a nyugalom és öröm érzése—szinte érezni lehet a nap simogatását és hallani az élet zümmögését ebben a virágos menedékben. Történelmileg ez a stílus az impresszionista mozgalom természetes fény és múló pillanatok iránti vonzódását tükrözi, hangsúlyozva az érzékszervi élményt a részletes realizmus felett. Az ösztönösség és a struktúra finom egyensúlya teszi ezt a festményt a természeti világ elbűvölő ünnepévé.