Ebben a élénk jelenetben a kert színnel teli, világítva nemcsak a növényzetet, hanem a nyugalom szellemét is. Az élénk zöldek uralják a hátteret, a napfény beszűrődik a vibráló lombon, játékos mintákat vetve a puha földre alatt. Ez a gazdag sárga, amely a nyár vége felé annyira jellegzetes, melegséget sugároz a légkörbe, körülölelve egy szinte egy álomszerű alakot - egy nőt, aki bájosan sétál a buja környezetben.

A kétdimenziós világ Monet jellegzetes ecsetvonásain keresztül átalakul: laza és kifejező, szinte tapintható mozgáskeltés érzetet teremt a néző számára. A virágok életre kelnek, különösen az elegáns, magas mályvák és a fehér digitalisok, amelyek örömteli felkiáltásokat adva hangsúlyozzák a jelenetet. A nő ruházata kicsit homályos, mintha maga az idő elszaladna; a kosara pedig egy kedves célt sugall a merengő séta során. Az ilyen jelenetek visszhangzanak a nézőkben, nosztalgiát keltenek az egyszerűbb örömök iránt – a természet ölelésében felfedezett szépség, a csendes pillanatok öröme, és a virágok körülvett nyugodt boldogság.