Ebben a lenyűgöző csendéletben a meleg árnyalatok és a puha ecsetvonások azonnal magukra vonják a figyelmet; a jelenet vibráló színekben gazdag, amelyek kontemplációra invitálnak. Egy nagy fehér kerámia váza tele van sokféle virággal, túlnyomórészt élénk vörös és puha fehér árnyalatokban, ami a bőség és a természet szépsége iránti érzetet kelt. A háttér egy szőtt anyaghoz hasonló bemutató, meleg földszínekkel és részletes mintákkal, amelyek fokozzák az elrendezés gazdagságát. Lent, gyümölcsök, köztük kaktuszgyümölcsök és különböző almák, kecsesen pihennek egy textilen, amely formáik mélységet és egyensúlyt adnak a kompozíciónak. Az asztali elrendezés intimitást kölcsönöz, mintha a néző elérhetné a kaktusz gyümölcsének durva kérgét, vagy érezné az almák frissességét.

A művész technikája, amely laza ecsetvonásokat használ, lehetővé teszi egy impresszionista minőséget, amely hangsúlyozza a fény és az árnyékolás, életet lehelve a jelenetbe. A színek szándékosan vannak kiválasztva; a meleg virágárnyalatok és a hűvösebb gyümölcsök közötti kontraszt dinamikus, de harmonikus vizuális élményt teremt. Egyfajta melegség és nosztalgia érzése van, mintha ez a pillanat, tele a nyár végének vagy a korai ősz színeivel, örökké tarthatna. Ez a mű nemcsak Renoir tehetségét mutatja be a csendélet ábrázolásában, hanem a 19. században jelen lévő szépség és nyugalom univerzális témáit is tükrözi, megragadva a természet gyorsan elmúló pillanatait, amelyek időtlen vonzerejét rezegtetik.