Ez a műalkotás a természet egy csendes pillanatát ragadja meg, egy olyan jelenetet, amely ősi bölcsességről és csendes szemlélődésről suttog. A kompozíció kiegyensúlyozott, a függőlegesség érzetével, amely kiemeli a szikla magasságát és a magányos alakot, aki a csúcsán áll. A művész a tusfestészet klasszikus technikáit használja, a szürke és a zöld finom árnyalatait alkalmazva a hegyek és az égbolt meghatározására. A vonalak egyszerűek, de tele vannak élettel; a textúrák lágyak és folyékonyak. Az általános hatás a békés nyugalom, egy olyan érzés, amelybe belemerülök, miközben a művet tanulmányozom. A művész mesterien használja a negatív teret, a hatalmasság és a távolság érzetét keltve.