A műalkotás egy lágy szellőként bontakozik ki a hagyományos kínai tájon keresztül. Egy család, egyszerű, de megindító ecsetvonásokkal ábrázolva, egy kőösvényen halad felfelé, alakjuk egy közös utazásra és az élet egyszerű örömeire utal. Az ösvény egy enyhe lejtőn kanyarog felfelé, a tekintetet a távoli, ködös hegyvonulathoz vezeti, melynek formáját a finom tintamosások lágyítják. Felette finom rózsaszín virágok szóródnak, melyek a cseresznye- vagy őszibarackvirágokra emlékeztetnek, lágyan szállnak a szélben. A színpaletta visszafogott, a fekete tinta és a tompa földszínek kölcsönhatására épül. A negatív tér használata a művész részéről mesteri, lehetővé téve a néző szemének a barangolást, a részletek kitöltését saját képzeletével.