Ez a nyugodt vidéki tájkép lágyan hullámzó mezőkkel tárul fel egy puha, borult ég alatt. A művész egy csendes pillanatot ragad meg, amikor a vidéki élet lassan zajlik; egy ló vontatta szekér áthalad egy kis kőhídon, miközben egyszerű ruhákba öltözött alakok végzik mindennapi teendőiket. Az ecsetkezelés finom, mégis magabiztos, laza vonásokkal formálja a táj természetes alakjait és textúráit merev részletek nélkül. A tompa zöld, barna és szürke színek nyugodt, elmélkedő hangulatot keltenek, meghívva a nézőt, hogy elidőzzön ebben a pásztori nyugalomban.

A kompozíció kiegyensúlyozza a mezők vízszintes kiterjedését a fák függőleges alakjaival, irányítva a tekintetet a jelenet mélységébe. A fény és árnyék finom átmenetei egy hűvös napot sejtetnek, talán kora ősszel, erősítve a csendes kitartás és a földdel való kapcsolat érzelmi hatását. Ez a mű az impresszionisták elkötelezettségét tanúsítja a mindennapi élet természetes szépségének és a lágy, múló fénynek a megragadásában.