A mű egy ókori templom nagyságát és romjait ragadja meg, valószínűleg Egyiptomban. A napfény egy összeomlott szerkezeten keresztül hatol be, megvilágítva a bonyolult hieroglifákkal borított, magasba nyúló oszlopokat. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, drámai kontrasztot teremtve, amely kiemeli a templom méretét és az idő múlását. Szinte érzem a nap melegét, és hallom a múlt suttogásait visszhangzani a megkopott köveken. Apró emberi alakok szétszórva adnak méretet a monumentális építészetnek. Az összetétel a nézőt a rejtély és az ősi hatalom világába vonzza.