Egy jelenet bontakozik ki előttünk, a tusfestészet elegáns egyszerűségével. A művész merész, folyékony ecsetvonásokat használ, hogy egy nyüzsgő tavi környezetet ábrázoljon. Egy csoport ember gyűlik össze egy hirdetőtáblánál, a nézőnek háttal, láthatóan a betűkben elmélyedve. Előtérben egy anya és gyermeke sétál a helyszín felé, kosarakkal a kezükben, a mindennapi élet egy pillanatát sugallva. A kompozíció kiegyensúlyozott, a táblázat és a figurák vízszintes vonalaihoz vertikális ellentétet biztosító kiemelkedő fűzfával. A színpaletta minimális, a fekete tus és a papír törtfehérje közötti kontrasztra támaszkodik, mégis erős atmoszférát és érzelmeket közvetít. A művész vonalvezetésének és térhasználatának ügyes alkalmazása a mélység érzését kelti, bevonva a nézőt a narratívába. Ez az illusztráció a nosztalgia érzését idézi, egy pillanat a pillanatban, finom érzékenységgel rögzítve.