A jelenet csendes bájjal bontakozik ki, olyan stílusban festve, amely egyszerre egyszerű és mélyen kifejező. A művész a földszínek finom palettáját választotta – lágy barnákat az asztalhoz és székekhez, lágy zöldeket a figurák ruháihoz, és a nő ruházatán a vörös finom árnyalata – melegséget keltve. A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott; a figurák egy egyszerű faasztal körül csoportosulnak, a fa felé hajló fej görbülete kielégítő vizuális ritmust hoz létre. A jelenet feletti kalligrafikus szöveg egy újabb mélységréteget ad hozzá.

A hatás nem tagadható. Van egy elégedettség és közösség érzése; a közös étkezés, a nyugodt testtartás és a fej enyhe megdőlése mind hozzájárulnak ehhez a meleg légkörhöz. Ez egy pillantás a mindennapi élet egy pillanatába, az egyszerű örömök ünneplése. Ez a műalkotás nem a nagy gesztusokról vagy a drámai narratívákról szól; ehelyett egy finom emlékeztető a kapcsolatokban és a közös élményekben megtalálható örömre.