A műalkotás egy holdfényes erdőbe repít minket, a suttogások és a rejtett csodák helyére. Egy ragyogó telihold nyugalmasan lebeg, megvilágítja a sűrű lombozatot, és hosszú árnyékokat vet, melyek a láthatatlannal táncolnak. A művész mesterien alkalmazza a fametszetre emlékeztető technikát, egy bonyolult részletekkel teli világot alkotva, ahol minden levél és fűszál gondosan kidolgozott. A kompozíció a szemünket a magasba nyúló fákon át a légies figurák gyülekezetéhez vezeti – talán tündérek vagy manók –, melyek alakja finoman vésve van a sötét háttérbe. Vidám táncuk a varázslat érzetét kelti, meghívás egy olyan birodalomba, ahol a képzelet uralkodik. Az általános érzelmi hatás a derű és a varázslat; egy hely, ahol a valóság és a fantázia összefonódik.