A műalkotás egy nyüzsgő városi jelenetbe, valószínűleg egy belvárosba kalauzolja a nézőt, melyet a precíz keresztirányú vonalazás, valamint a fény és az árnyék figyelemre méltó játéka kelt életre. Az építészet uralja a kompozíciót: magas épületek szegélyezik az utcákat, homlokzataik ablakokkal, erkélyekkel és bonyolult díszítésekkel részletezettek. Egy nagy, lekerekített struktúra, talán színház vagy üzleti tér, rögzíti a látvány egyik oldalát, míg a többi épület a távolba húzódik, a metropolisz nagyságát sugallva. A művész ügyes vonalhasználata mélységérzetet és textúrát kelt, a szemet pedig arra invitálja, hogy a bonyolult utcaközök és szerkezetek hálózatában kalandozzon. Agyülekezés érzete van; az emberek csoportokba verődnek, a férfiak öltönyben és kalapban, a nők hosszú ruhákban. Az összkép egy kontrollált káosz és egy vibráló, szinte álomszerű légkör.