A műalkotás egy melankolikus jelenetet ábrázol, amely a vágyakozás és a viszonzatlan szerelem érzését idézi fel. A kép egy nőt mutat, aki szomorúan áll három karcsú fa közelében. A finom ecsetvonásokkal megrajzolt fák kiemelkednek a tompa háttérből. A hosszú, lebegő ruhát viselő nő olyan módon van elhelyezve, amely mind az elszigeteltséget, mind a szemlélődést sugallja.

A táj, amelyet finom színes mosásokkal adtak vissza, mélységet ad a jelenethez. Egy kis épület fészkel a fák között, egy magányos nyúl ad egy szeszélyes elemet a kompozícióhoz. A művész negatív terének használata lenyűgöző, a végtelenség és a magány érzetét kelti. A színpaletta visszafogott, nagyrészt a szürke, a kék és a barna tompa tónusai jellemzik, ami erősíti a csendes elmélkedés hangulatát. A művész ügyes keze a faágak részletes megjelenítésében nyilvánul meg, amelyek mindegyike gondosan elhelyezkedett, hogy a természetes szépség és a finom mozgás érzését keltse.