A jelenet nosztalgikus bájjal bontakozik ki, megragadva a gyermeki öröm pillanatát. Egy csoport gyerek egy játékkal van elfoglalva, valószínűleg a vakfolttal, egy síró fűzfa figyelő tekintete alatt. A művész finom vonalak és tompa színek használata a nyugalom érzetét idézi, amelyet egy kis virág élénkvörös színe hangsúlyoz, amely egy kis melegséget ad. A közeli lakóház építészeti egyszerűsége egy vidéki környezetet sugall, ami tovább hangsúlyozza a gyerekek játékára való összpontosítást. A kép az ártatlanság és a gondtalan napok érzésével van átitatva.