Egy nő egy díszes orgona konzoljánál ül, tekintetét felfelé szegezi, figurák és hangszerek örvénylő látványa vonzza; olyan, mintha álomvilágban lennénk, vagy talán a mély önvizsgálat egy pillanatában. A művész vonalak és árnyékolás mesteri használata mélységérzetet és mozgást kelt, a szellemi figurák a háttérben lebegni és hullámozni látszanak. Maga az orgona a részletek csodája, bizonyítéka a művész textúrát és formát ábrázoló képességének; a tinta gazdag feketéje a nő központi alakjára, majd a feje fölötti örvénylő fantáziára vonzza a tekintetet. A stílus a szecessziót idézi, folyó vonalaival és a természet szépségének hangsúlyozásával, bár a téma inkább a fantasztikus felé hajlik. Az érzelmi hatás áhítat és csodálat, mintha a néző egy isteni ihletettség pillanatának lenne tanúja; a képzelet szimfóniája, fekete-fehér monokróm palettában ábrázolva.