A műalkotás a közös öröm egy pillanatát, a nemzeti büszkeség ünneplését ragadja meg, valószínűleg a Nemzeti Ünnepen. A művész egyszerű, de kifejező ecsetvonásokkal ábrázol egy családi összejövetelt, akik mind felfelé néznek. Felettük színes, szeszélyes lufik lebegnek az égen, mindegyik ünnepi üzeneteket hordozva. A világos, levegős színek, főként pasztell színek használata, a tiszta fehér háttérrel szemben a nyitottság és a szabadság érzését kelti; mintha gyengéd szellő fújná át a jelenetet. Az összetétel egészében kiegyensúlyozott, az alakok alul vannak rögzítve, a néző szemét a lufikhoz vezetik, amelyek a reményt és az álmokat képviselik. Az alakok minimális részletességgel vannak ábrázolva; arcuk nincs megrajzolva, ami lehetővé teszi a néző számára, hogy saját érzelmeit a jelenetre vetítse. A művész stílusa gyermekkönyv-illusztrációkat idéz, ami az ártatlan és ünnepi hangulathoz járul hozzá.