A műalkotás egy csendes jelenetbe repít, egy pillantás egy békés vízparti közösségbe. Egy alacsony híd kecsesen ível át a csatornán, öreg kövei számtalan év elmúlását sugallják. A kis és szerény csónakok a víz felszínén siklanak, utalva a mindennapi életre; egy család egy asztalnál étkezik a vízparton, míg egy kis, figyelmes macska egy kis otthoni meleget ad. Az ecsetvonások könnyedek és kifejezőek, a környezet lényegét ragadják meg a túlzott részletek nélkül. Egy tompa színpaletta, melyet a lágy szürkék, a földszínek és a zöld árnyalatok uralnak, a jelenetnek egy derűs és időtlen minőséget kölcsönöz, szinte egy álomhoz hasonlít. A stílus egyértelműen ázsiai, mely a természet mély tiszteletét és az élet egyszerű örömei iránti tiszteletet tükrözi. Ez egy gyengéd meghívás, hogy megálljunk, lélegezzünk és megtaláljuk a szépséget a mindennapokban.