A műalkotás lélegzetelállító jelenetet mutat be, a kommunikáció erejének bizonyságát. Egy fenséges alak, lebegő ruhákba burkolózva, az égen lebeg, látszólag összekötve a lenti világot. Formája aprólékos részletességgel jelenik meg, ruházatának anyaga az égi szelekben lobog, a mozgás és a kecsesség vizuális szimfóniája. A művész vonal- és árnyékkezelésének mesteri használata a mélység és a textúra érzetét kelti, magával ragadva a néző szemét a hatalmas térben.

A lenti panoráma, a városi és vidéki tájak szövetéből szőtt kárpit tárul elénk. Felhőkarcolók hatolnak át a horizonton az egyik oldalon, míg festői épületek és kiterjedt mezők díszítik a másikat. Finom vonalak áradnak az alak kezéből, mintha a kontinenseken keresztül egy kapcsolat hálóját vetné ki; ez a Bell telefonjának megvalósult ígérete. Az összkép tisztelet és csodálat, az emberi találékonyság és a haladás korlátlan lehetőségeinek ünnepe.