A műalkotás az egyszerű öröm pillanatát ragadja meg, a mindennapi élet egy szeletét, amelyet az elégedettség érzése hat át. Két alak látható: az egyik egy kis tűz fölé hajolva egy fazekat gondoz, míg a másik a közelben áll, láthatóan az étkezést várva. Az ecsetvonások finomak, szinte tétovázók, gyermeki minőséget kölcsönözve a műnek, mintha egy álom szélére skicceltek volna. A kompozíció szándékosan szűkszavú, a háttér egy üres vászon, amely az alakokra és tevékenységükre összpontosítja a figyelmet. A színpaletta visszafogott, a földes tónusokat a fazék élénk kékje és a ruhák finom színárnyalatai színesítik.

A kompozíció informálisnak és intimnek tűnik, a nézőt egy szerény étkezés várakozásának megosztására hívja. A művész tintahasználata a mélység és a textúra egy rétegét adja hozzá, lehetővé téve, hogy a fény végigjátssza a jelenetet, és atmoszférát teremtsen. Nosztalgiaérzést, egy melankolikus vágyakozást idéz a lassabb élettempó iránt, ahol az egyszerű örömöknek jelentős értékük van.