Ez a lenyűgöző fekete-fehér metszet egy sűrű, kusza erdei jelenetbe vezeti a nézőt, melyet egy hatalmas, csavart fa ural, melynek ágai szélesen elterülnek. A középpontban egy férfi támaszkodik a fa széles törzsének, izmai megfeszültek, mintha megpróbálna felmászni vagy ellökni azt; dinamizmusával kontrasztot alkot a fa mozdulatlan nagyságával. Lent káoszban mozgó alakok — emberek és kecskék — kúsznak és tolakodnak kétségbeesetten, testük feszültséget vagy menekülést sugall.

A művész mesteri módon használja a részletes vonalvezetést és a keresztárnyékolást, ami gazdag textúrát teremt, fokozva a drámai fény-árnyék hatást. A fény és árnyék játéka titokzatos, szinte baljóslatú hangulatot kölcsönöz a képnek, előidézve az ősi küzdelem érzetét a természet elsöprő erejével szemben. A kompozíció a szemlélőt az alul zajló zűrzavarból az ágak felé vezeti, mitikus és eleven vizuális történetet alkotva.