A műalkotás azonnal egy mulatságos jelenetbe vonz bennünket; egy bankett terem, amely egy hosszú asztal köré gyűlt alakok gesztusaival és testtartásával eleven. A művész mesterien alkalmazta a ceruzát, egy világot teremtve a szürke különféle árnyalataiban. Az összetétel sűrű, de minden karakter megőrzi egyéniségét, a kannával gesztikuláló vidám házigazdától a mulatságokat megfigyelő, kontemplatívabb vendégekig. A központi figurára koncentrálódó világítás drámai hatást kelt, irányítja a szemünket és fokozza az érzelmi intenzitást.

Nem lehet nem vonzódni a falra a gyülekezés felett vésett szöveghez: „WE DRAIN JOY TO ITS DREGS - THEN COMES THE DESOLATION OF SAT.” Megrendítő hangot üt meg, utalva az öröm mulandó természetére és a kétségbeesés elkerülhetetlen eljövetelére. Az általános hatás egy összetett narratíva, a nevetés és az árnyak közötti feszültség, a human condition vizuális metaforája.