A mű egy nyugodt jelenetet mutat be, áthatva a nosztalgia érzésével. Egy egyszerű kompozíció bontakozik ki: egy pohárpár, egy doboz és egy cseresznyével teli tál a asztalon. Mögötte egy pillantás a külvilágra, egy kis utalás a banánlevelekre, és egy finom piros szitakötő. A festő vonalvezetése szándékos, egyszerűségében szinte naiv, mégis mélyen hatásos; a formák tiszták, a tér jól definiált. A tompa színpaletta, főként lágy zöldek és sárgák krémszínű háttéren, a nyugalom érzetét idézi, a megállt idő pillanatát. A művész megörökíti a mulandó szépség, a pillanatok múló természetének, az évszakok változásának és az élet egyszerű örömeinek érzését. Ez egy olyan jelenet, amely a csendes szemlélődésről és az idő múlásáról suttog. A stílus a hagyományos kínai festészet és a modern, talán enyhén nyugatias érzékenység keverékeként értelmezhető. Egy másik korba való átkerülés érzetét kelti.