A mű egy derűs, szinte álomszerű jelenetet mutat be, amelyet egy gyengéd, akvarellszerű érintésben jelenítenek meg. Egy hajó siklik a nyugodt vízen, utasai egyszerű, kifejező vonalakkal vannak ábrázolva. A művész ügyesen használja a fények játékát, a magasban ragyogó arany nap a víz felületén csillogó ösvényben tükröződik, hogy a nyugalom és a melegség érzetét keltse. A hegyek a háttérben emelkednek, formáik lágyak és hívogatóak, egy híd és kis pavilonok egészítik ki, amelyek a hagyományos kínai építészet érzetét idézik. A finom ecsetvonások a lombkoronák, különösen a síró fűzfák ágai, egy elegáns mozgás érzetét keltik. A béke érzése hatja át az egész kompozíciót; egy csendes pillanat, amelyet figyelemre méltó képességgel és érzékenységgel ragadtak meg.