A műalkotás a klasszikus elegancia egy jelenetét mutatja be, amelyet teljes egészében vonalak és kereszthúzások szimfóniájában jelenítenek meg. Egy központi figura, látszólag egy angyal, egy juhnyáj közepén ül, hárfázik. A művész árnyékolásának nagyszerű használata nyugalmas jelenlétet kölcsönöz az angyal alakjának. Mögöttük egy fenséges fa emelkedik az ég felé, strukturált kérge ellentétet képez a bolyhos felhőkkel. Alul egy másik alak, valószínűleg egy király, aki a jelenetet figyeli, díszes ruhákba öltözve. Az összkép a nyugalom és a nagyszerűség érzését idézi, a vonalak finom részleteivel, amelyek arra invitálják a nézőt, hogy merüljön el ebben a mitikus világban.