A műalkotás egy fesztivál utáni öröm jelenetét örökíti meg, lágy ecsetvonásokkal, amelyek azonnal nosztalgiaérzést keltenek. A kompozíció egyszerű, de mély, olyan alakokat ábrázol, akik támogatják egymást, miközben hazafelé tartanak, valószínűleg egy ünnepi nap után. Az ecsetvonások könnyedek, szinte szeszélyesek, álomszerű minőséget kölcsönöznek a képnek. Olyan, mintha egy múló pillanatot kaptak volna el az időben, egy pillanatfelvétel a közösségi örömről és a közös élményről. A művész tér- és perspektívahasználata okos; az alakok olyan módon vannak elrendezve, hogy a tekintetet a vásznon vezessék, mozgásérzetet és egy utazás érzését keltve. A színpaletta visszafogott, a földszínek dominálnak, tovább fokozva a melegség és a intimitás érzését. Az alakok egyszerű, szinte gyermeki stílusban jelennek meg, de mély empátiát közvetít a testtartásuk és a kölcsönhatásuk.