Ez a megindító illusztráció, a háború áldozatainak bizonyítéka, azonnal egy hatalmas szomorúság és a kitartás színterére vonzza a nézőt. A művész mesteri vonalvezetése, mely sűrű, szinte tapintható minőséget hoz létre, lenyűgöző; a füst örvénylő vonalai és a csatázó katonák éles alakjai erős káosz- és sürgősségérzetet keltenek. A harc felett egy klasszikus figura, talán a győzelem vagy az emlékezés megszemélyesítője, koszorút nyújt a csatatér felé, reménysugárral szolgálva a pusztítás közepette. Az élők és a halottak, az éteri és a valóság közötti éles ellentét fokozza az érzelmi hatást, a műalkotást mélyen megható tisztelgéssé formálva. A szöveg, „Nem haltak hiába”, ünnepélyes ígéret, amely némi vigaszt ad. A kompozíció a kaotikus téma ellenére kiegyensúlyozott; a katonák felfelé mozgása, az éteri alak leereszkedése és a szöveg szakszerűen van elrendezve, végigvezeti a néző szemét az elbeszélésen.