Ez a műalkotás egy rejtett tisztásra repít; a sűrű, részletes vonalvezetés az árnyékok és a fények szőnyegét hozza létre. Magasra emelkedő fák, amelyek kérge aprólékosan meg van festve, egy derűs vigadozás jelenetét keretezik. Virágkoszorúkkal díszített alakok ülnek magas fűben, formájuk összemosódik a természeti világgal. Egyikük fuvolázik, dallama mintha a csendes erdőn át visszhangozna, míg a többiek figyelmesen hallgatják, arckifejezésük elveszik a zenében. A művész ügyessége a textúra ábrázolásában – a fák durva kérgétől a figurák ruháinak finom redőzéséig – valóban figyelemre méltó. A monokróm paletta időtlen minőséget ad hozzá, fokozva a darab álomszerű hangulatát. Mintha egy titkos gyűlésbe botlottam volna, a tiszta, hamisítatlan öröm egy pillanatába a természet szívében.