Ez a kifejező illusztráció egy drámai sivatagi tájat mutat be, melyet sziklás sziklák és napfényes fennsíkok formálnak, és a nézőt egy mély, ősi világba hívja. A kompozíció természetesen vezeti a tekintetet az alsó jobb sarokból, ahol egy kis csoport hagyományos öltözékű alak gyűlt össze, az árnyékos széles szurdok felé, amely messze nyúlik. A fény és árnyék közti kontraszt hangsúlyozza a jelenet nagyságát és szárazságát; a lágy homokszínek és tompa árnyalatok időtlen, száraz légkört sugallnak. A figurák, akik ruházatukkal a Közel-Kelet vagy Észak-Afrika eredetét idézik, csendes tevékenységben vagy beszélgetésben látszanak, emberi történetfonalat adva a rideg, történelmi titkokkal teli természetes környezethez. A finom, precíz munkamód gondos megfigyelést tükröz, míg a vízfestékszerű lágy színezés kiegyensúlyozza a geológiai szigorúságot.