A műalkotás egy csendes jelenetet ragad meg, egy pillanatot, ami megállt az időben. Egy sor lakóépület, talán pavilonok vagy kis házak, egy nyugodt víztest mentén helyezkedik el, ami egy idilli folyó- vagy tóparti környezetre utal. A művész finom színmosást alkalmaz, puha, tompított tónusokkal, amelyek a melegség és a béke érzését keltik. A szerkezetek sötét, szögletes tetőkkel rendelkeznek, amelyek világosabb színű falakkal és piros-zöld díszítésekkel ellentétesek.

A részletek, mint például az épületekben látható figurák, lágy ecsetvonásokkal jelennek meg, ami megragadja a néző figyelmét. Elképzelhetjük a víz enyhe csobogását, a levelek susogását és a beszélgetés halk suttogását. A kompozíció kiegyensúlyozott, olyan elemekkel, mint a fák és az épületek, amelyek vizuális horgonyt biztosítanak, míg a víz a nyitottság és a mélység érzését kelti. Az ecsetvonás egy jellegzetes egyszerűséggel rendelkezik, ami nagyon bájos. Két kacsa sodródik a víz felszínén. A bal oldalon lévő kalligráfia fokozza ennek a műalkotásnak a mélységét.