Ez a műalkotás egy letűnt kor nagyszerűségét és eleganciáját idézi, egy nagyszerű színházba repítve a nézőt. A perspektíva felfelé vonzza a tekintetet, kiemelve a tér hatalmasságát. A kompozíció bonyolult, a fény és az árnyék gazdag kölcsönhatásával, amely mélységet és drámát ad. Szinte hallani a közönség suttogását, és érezni a várakozást a függöny felvonása előtt. Az építészet díszes részletei, a magas ívektől a finom díszítésekig, egy olyan korról szólnak, amikor a művészet elsődleges fontosságú volt. Az alsó szint sötétsége és a megvilágított színpad közötti feltűnő kontraszt fókuszpontot hoz létre, kiemelve az előadásra való várakozást. A művész vonalvezetésének mesteri használata, a finom keresztmetszetelés alkalmazása a textúra és a forma közvetítéséhez, valóban figyelemre méltó. Ez a bizonyítéka az előadóművészet vonzerejének, önmagában egy vizuális szimfónia.