Egy derűs jelenet bontakozik ki, finom ecsetvonásokkal; egy apró, hagyományos kínai épület áll, tetőcseréppel, sötétkékben, egyetlen ablakkal, zöld árnyalatú szűrővel. Egy fiatal nő, élénk piros köntösben, az erkélyen hajol, tekintete lefelé irányul. A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott, egy fa ágai a jobb felső sarok felé nyúlnak, vizuális kontrasztot adva az épületnek. Alattuk élénkvörös virágok virágoznak, jelenlétük megalapozza a képet. A festési stílus a hagyományos tintafestészetet idézi, lágy, tompított színekkel és azzal a hangsúllyal, hogy a jelenet lényegét ragadják meg, nem pedig a pontos részleteket. Két apró, kecses pillangó egy kis szeszélyességet kölcsönöz. Az általános benyomás a csendes szemlélődés és a gyengéd szépség, amely a béke és a nyugalom érzetét kelti. A kínai karakterek jelenléte arra utal, hogy ez egy verset vagy történetet kísérő illusztráció lehet.