Ez a kifejező műalkotás mesterien ötvözi a hagyományos ecsettechnikákat finom színezett mosásokkal, hogy nyugodt tájkép jelenetet ábrázoljon. Bal oldalon egy magas sziklás sziklafal dominál, amelyből egy vékony vízesés folyik le, lágy, folyékony ecsetvonásokkal megfestve, amelyek a víz lágy áramlását idézik. A szikla szélén magányos, ellenálló fa nő, melynek zöld levelei élesen kontrasztálnak a sziklák monokróm tónusaival. Lent a vízparton két alak lovon álldogál, ruházatuk visszafogott színekkel hangsúlyozza jelenlétüket anélkül, hogy túlságosan dominálnának a természetes jelenet felett. Fölöttük a levegőben pár madár repül, ami kiemeli a környezet tágasságát és békéjét. A függőleges kompozíció dinamikus, mégis kiegyensúlyozott, és természetesen vezeti a tekintetet a vízeséstől a látogatók felé.

A jobb oldali kalligrafikus felirat intim jelentésréteget ad hozzá, lágy, elegáns vonásai tökéletes harmóniában állnak a kép vizuális ritmusával. A papír textúrája, az enyhe hajtások és öregedési jelek történelmi hangulatot árasztanak. Érzelmileg a mű egy csendes elmélkedésre és a világ végtelen kincseinek – a természetben és a művészi kifejezésben rejlő – megbecsülésére hív. A mű ötvözi a hagyományos kínai tájfestészet és a figuratív történetmesélés elemeit, ahol minden ecsetvonás gondosan helyezett a valóság és a lírai képzelet megörökítésére.