Ebben az intim ábrázolásban egy nő kecsesen áll egy fa mellett, a napfényes délután lágy légkörében. A művész ecsetvonásai gyorsak, de mégis tudatosak, élénk formák és színek narratíváját teremtve; egy ethereal, folyós ruhát visel, amely gyönyörűen megfognja a fényt, lágy érzést árasztva. Elegáns frizurával és finom díszítéssel úgy tűnik, hogy elmélyülten gondolkodik, talán a pillanat egyszerűségén töpreng. A buja növényzet háttérben hangsúlyozza alakját, amely szinte álomszerűnek tűnik a homályos lombok között. A vászon a fény és árnyék harmóniáját tárja fel, amely átjárja a portrét, békesség és kontempláció érzéseit kiváltva.

Ahogy beljebb hatolunk a munkába, a kompozíció arra hív minket, hogy értékeljük a körülöttünk lévő világ múlandó szépségét. Renoir jellegzetes technikája — a laza ecsetkezelés — dinamikát teremt a mozgás és a csendesség között. A színek palettája, amelyet lágy sárgák és zöldek dominálnak, meleg és közeli érzéseket kelt; előhívja a nyugodt nyári napokat. Minden ecsetvonás, mintha a természet titkait suttogja, miközben egyben megfogja a nőiesség lényegét is. Ez a mű nemcsak a művész zsenialitásának tanúbizonysága, hanem a 19. századi művészettörténetben egy kulcsfontosságú pillanatot is tükröz, amely a kifejezőbb formákra való átmenetet jelzi.