Ebben a finom és bensőséges rajzban a művész mesterien ragadja meg egy nő nyugodt pihenését, aki kecsesen fekszik egy díszesen hajlított chaise longue-on. A vonalak folyékonyak és könnyedek, főleg finom szénnel és vöröses krétával vannak megrajzolva, melyek kiemelik az alak és a szék díszes keretének kontúrjait. A minimalista, kifejező vonások könnyedséget, múlandóságot és csendes törékenységet sugallnak, mintha hallani lehetne az alvó személy nyugodt lélegzetét. A kompozíció kihasználja a negatív teret, és az egyszerű, légies vázlat nyugalmat és az időbe fagyott pillanatot idézi.

A visszafogott színpaletta érzelmi közelséget növel, meleg, földes sépia és lágy fekete elegyével mélységet teremtve anélkül, hogy túl sok részletbe bocsátkozna. A laza, mégis magabiztos technika impresszionista hatásokat tükröz, ahol a sugallat előbbre való a pontosságnál. Úgy tűnik, mintha a művész véletlenül ragadta volna meg a pillanatot, elfogadva a tökéletlenséget, hogy kifejezze az alvás békéjét és lágyságát. Ez a mű emberi melegséggel és gyengédséggel rezonál, a 20. század eleji mindennapi szépség felfedezésének szélesebb kulturális kontextusába illeszkedik.