Ez a bensőséges beltéri jelenet egy csendes pillanatba kalauzol bennünket egy szerény párizsi otthonban. A kompozíció finoman kiegyensúlyozott; az előtérben egy nagy, díszes üvegtál dominál, amelyben gazdag, mélyvörös és lágy fehér rózsák pompáznak. Élénk színeik meleg kontrasztot alkotnak a szoba tompább, földszínekkel festett falaival és bútorával. Az asztalterítő mintája már megkopott, mégis az élet mindennapjait idézi.

A mélyebb térben két alak zajlik privát beszélgetést folytat, arcuk részben árnyékban, mégis kifejező. A férfi háttal, a nő kíváncsisággal és tartózkodással vegyes tekintettel néz. A meleg, használt felületek, a fény-árnyék játék és a háztartási részletek aprólékos megfigyelése érzelmi intimitást kölcsönöz a képnek, miközben a 19. századi párizsi polgári élet csendes pillanatát ragadja meg.