Ez a mű élénk pillanatfelvételt nyújt a pasztorális tájban végzett munkáról; a szereplők a mezőkön vannak, elmélyülve a betakarításban. Az ecsetvonások bátor és élénk, mozgást és aktivitást sugároznak. A színpaletta figyelemre méltó, ragyogó zöldekkel, amelyek a természet bőségét teremtik meg. A meleg tónusok, különösen az narancs és a sárga, a fényt sugallják, mely keresztülhatol a színen, melegséget adva a dolgozóknak és a feladataiknak. A mély kék és fekete színek kiemelik a figurákat a ragyogó háttérből. Összességében a kompozíció élőnek érződik, és rezeg a vidéki élet pulzusával.

Szélesebb történelmi összefüggésben ez a festmény a 20. század eleji európai művészeti mozgalmat képviseli, ahol a művészek a mindennapi élet lényegének és a természet ritmusának megragadására törekedtek. Cuno Amiet, ennek a hullámnak a részeként, átölelte a szín és forma érzelmi erejét, távolodva a hagyományos reprezentatív művészettől. A kézimunkára való hangsúlyozás ünnepli az emberek és környezetük közötti kapcsolatot, kiemelve a szeretettel végzett munka szépségét. Meghívja a nézőket, hogy értékeljék a földművelés egyszerű, de mély tetteit, előhívva a mezőgazdasági élet iránti nosztalgikus érzést és tiszteletet.