A vászonra lépve olyan, mintha a halk suttogások és az illatos füst világába lépnénk. A levegőt a tunyaság és a könnyedség érzése nehezíti. A kompozíció csoda, a figurák gondosan megszervezett tánca, amelyet meleg, arany fény ölel, mintha a szobából áradna. Van egy nő, aki párnákon hever, tekintete egyszerre hívogató és rejtélyes, fényben ragyogó ékszerekkel díszített; mellette egy kis asztalon díszes edény, az aromás élvezetek ígérete. Ruházatának redői mesteri kézzel vannak megrajzolva, a szövetek mintha saját életüket élnék, mintha kinyújthatnám a kezem, és érezhetném a selymet a bőrömön.