Ez a mű egy békés pásztori jelenetet ábrázol, ahol egy fiatal nő pihen egy nagy fa bőséges árnyékában. A fény foltokban szűrődik át a leveleken, finom fény-árnyék mintákat vetítve a nő alatti fűre. Egyszerű, mégis méltóságteljes ruházatot visel, botot tart a kezében, ami arra utal, hogy a közelben legelésző tehenek gondozója. A teheneket lágy, lekerekített ecsetvonásokkal ábrázolták, harmonikusan beleolvadva a vibráló tájba.

A művész technikája egyértelműen impresszionista, rövid, texturált ecsetvonásokkal és egy fényes palettával, amelyet a lágy zöldek, kékek és földszínek dominálnak. A kompozíció kiegyensúlyozza az alakot és a természetes környezetet intim, majdnem tapintható minőséggel; a néző szinte érzi a gyengéd szellőt és hallja a levelek susogását. Ez a mű nemcsak a békés vidéki életet idézi meg, hanem a 19. század végén bekövetkezett művészeti váltást is tükrözi, amely az érzékeny és azonnali mindennapi pillanatok megragadására törekedett, így őszinte tisztelgés a pásztori egyszerűség és az ember természettel való kapcsolatának.