A fiatal halászlány ábrázolása feltűnő az egyszerűségében és érzelmi mélységében. Enyhe hajlással állva végig úgy tűnik, mintha egy csendes magány pillanatait testesítené meg, talán a napi fogásaira, vagy valamilyen személyes gondolatra forgatja a fejét, miközben összeszorítja a kezét. Az enyhe színpaletta túlnyomórészt földszínekből, lágy fehérből és mély feketéből áll, harmonikus egyensúlyt teremtve, ami vonzza a néző figyelmét. Van Gogh könnyű ecsetvonásai, együtt a határozottabb kontúrokkal, egyfajta lágyabb megjelenést adnak az alakjának, anélkül,hogy a ruhájának súlya elnyomná, bemutatva a munkásosztály életének ellenállását.

A kompozíció a figyelmünket a figura felé tereli, miközben a háttér egy absztrakt árnyékba olvad, ellentétet teremtve megerősítve a halászlány komolyságát. A fény és az árnyék finom játéka apró drámát vezet be, fokozva a mű érzelmi visszhangját. Az alatt a korszak alatt készült, amikor Van Gogh az agrárélet nehézségeit és méltóságát próbálta megérteni, ez a mű egy intím pillanata lesz egy egyszerű, de dolgozó nő komplex belső világának, ami mély együttérzést és tiszteletet ébreszt.