Ez a műalkotás azonnal a békés otthonosság érzését idézi, egy összekapcsolódás és a bajtársiasság jelenetét. Az összetétel egyszerű, de sokat mondó. Két alakot látunk egy asztalnál ülve, egy idős férfival beszélgetve, akiket egy kerítés választ el. A művész tiszta vonalakat és korlátozott színpalettát használ, főként földszínekre és lágy színmosásokra támaszkodva, hogy a melegség és a derű érzetét keltse. A házak egyszerűek, de a fák és a sziklák részletei elegendőek ahhoz, hogy a műalkotást egy adott helyre kössék. Kedvem lenne leülni az asztalhoz, talán még egy csésze teát is inni az alakokkal; érzem a művész szándékát, hogy a közösség és a közös élmény érzését keltse.