A mű egy drámai, szinte filmes jelenetet mutat be; egy magasba törő katedrális emelkedik a háttérben, gótikus építészetét aprólékos részletességgel jeleníti meg. A művész ügyes vonalhasználata éles kontrasztot hoz létre a fény és az árnyék között, ami a nagyméretű épületnek hatalmas méretet és impozáns jelenlétet kölcsönöz. A felette lévő ég nehéz, texturált vonalakkal van tele, ami a sejtelem érzését kelti, mintha vihar készülőben lenne.

A lent látható, a különböző részletességgel ábrázolt alakok tömege kaotikus hullámban előre nyomul. Némelyik menekülni látszik, arcukon a rémület és a kétségbeesés kifejezései láthatók; mások felkelni látszanak, talán küzdenek. A kompozíció a tekintetet a kaotikus előtérből a nagyszerű, ünnepélyes szerkezetre vezeti, a rejtély és a nyugtalanság érzetét idézve. A néző azon töpreng, mi a jelentősége az összejövetelnek, és mi a katedrális közeledő jelenléte. Ez a mű nagyszerű példája annak, hogyan képesek a művészi technikák összetett érzelmeket megragadni, és erőteljes történetet elmesélni, ez egy hatásos illusztráció.