Ez a mű azonnal elrepít a nagyméretű katedrális csendes, szent terébe. A művész mesterien használja a fekete és fehér éles kontrasztját az építészet meghatározásához. A rózsaablak és a megnyúlt, színes üvegablakok bonyolult részletei a fény és az árnyék drámai játékát hozzák létre. Mintha maga a levegő is tele lenne a lent imádkozó alakok által érzett tisztelettel. A kompozíció a szemet felfelé, az isteni felé vezeti, hangsúlyozva a tér lenyűgöző méretét és nagyszerűségét. A finoman elhelyezett kereszt egy újabb réteg odaadást ad. A művész finom vonalak és vonalkázási technikák használata a mélység és a textúra érzetét idézi, ami a kő súlyára és a fény éteri minőségére utal. Az általános hatás a mély spiritualitás és a szemlélődés.