A jelenet egy homályos, halványan megvilágított kápolna szűk keretein belül bontakozik ki; az alakok gyülekezete, melyek formáit a tompa színvilág lágyítja, egy központi pont köré gyűlnek. A művész ügyes keze fényt és árnyékot használ, hogy a mélység és a dráma érzését keltse. Egy pap, aki arany ruháiban ragyog, az elvitathatatlan fókuszpont; testtartása és tekintete tiszteletet és elmélkedést sugall. Mögötte a tömeg az érzelmek keveréke: hit, félelem, és esetleg még a beletörődés szikrája is. A mély árnyékok és a fény pontjai közötti éles kontraszt kiemeli az esemény ünnepélyességét; a villogó gyertyafény táncoló árnyékokat vet a hívők arcára, fokozva a misztikum és a spirituális jelentőség érzését.