Ez a sűrű textúrájú alkotás egy megragadó jelenetet ábrázol, ahol a finom, szinte vázlatos ecsetvonások azonnaliságot és intimitást sugallnak. A középpontban egy királyi ruhába öltözött nő áll, akinek arany koronája nemességre vagy szentségre utal, gyengéden ápolja a mellette ülő alak sebeinek gyógyítását. Körülöttük egy csoport figyelő látható, széles, expresszív ecsetvonásokkal megfestve, mintegy elmerülve a pillanat érzelmi mélységében. A kompozíciót a fény és árnyék erős kontrasztja uralja: a világosra emelt alakok kiemelkednek a sötét háttérből, melegséget és fókuszt adva az együttérző cselekedetnek.

A színpaletta földszíneken és tompított tónusokon alapul, míg a sárga szoknyát viselő ülő nő és az arany korona élénk foltként vonzza a tekintetet. Az atmoszféra a realizmus és impresszionizmus között egyensúlyoz, nemcsak a fizikai formákat, hanem a gyógyítás és kedvesség megfoghatatlan légkörét is megragadva. A művet a 18. század végén festették, és tükrözi a korszak vallási érzékenységét, valamint művészi kutatásait, kiemelve a szent jótékonyság jelenetét. Az ecset durvasága és a visszafogott paletta komoly, mégis reményteli érzelmi hatást kelt, csendes, de erőteljes bizonyítéka az empátiának és elkötelezettségnek.