A műalkotás a mély csend egy jelenetét ábrázolja, amely egy szent pillanat csendes intimitásával rezonál. A kompozíció egy központi figuracsoport köré szerveződik, egy nő, látszólag a középpont, elgondolkodva néz, miközben egy gyermek a karjaiban pihen. A meleg, arany fényben fürdő háttér egy szerény környezetet sugall, valószínűleg egy istállót vagy pajtát, ahol más alakok is jelen vannak. A színpaletta földes és tompa, de tele van mélységgel; a háttér okkerjei és sárgái a figurák sötétebb árnyalataival kontrasztban állnak, ami a megalapozottság és a tisztelet erejét adja. Az ecsetvonások, bár láthatóak, hozzájárulnak az általános béke érzéséhez. Az ember a pillanatba vonzódik, szinte néma megfigyelőként hívott megfontolni a jelenet mély spirituális jelentését.