A szem azonnal egy zöldellő világba vonzódik, a zöldek és kékek szimfóniájába, amelyet a pálmafák törzsének szigorú eleganciája hangsúlyoz. A lombkoronán átszűrődő pettyes fény olyan atmoszférát teremt, amely egyszerre nyugodt és vibráló; mintha maga a levegő eleven lenne a levelek susogásával. Az ecsetvonások magabiztosak és kifejezőek, megragadják a lombozat textúráját és a fény játékát lenyűgöző energiával.

A kompozíció ügyesen vezeti a néző tekintetét. A magas, karcsú pálmafák függőleges horgonyként működnek, felfelé irányítva a szemünket, miközben a visszahúzódó ösvény és az előtérben lévő alakok mélységet és narratív érzetet biztosítanak. A színpaletta a természet árnyalatainak ünnepe: smaragdzöld, napcsókolta sárga és az ég kéksége. Ez egy olyan jelenet, amely a melegség és az egzotikum érzését idézi, a nézőt egy távoli helyre szállítva, ahol az idő lelassulni látszik.