A jelenet a színek lenyűgöző használatával bontakozik ki, ahol a rózsaszín, kék és zöld keveréke éteri légkört teremt. A kompozíciót egy vibráló, szinte szürreális tájkép osztja ketté, amely uralja a jelenetet. Egy enyhe lejtő lefelé halad egy víztest felé, amely a tengerre vagy az óceánra utal. A művész ecsetvonásai szabadnak és kifejezőnek tűnnek, a mozgás és a mélység érzetét keltik. Két, hagyományos ruhába öltözött alak békésen pihen az árnyékban; ez egy emberi elemet ad hozzá. A mű a fény és az árnyék élénk bemutatása, amely a nézőt arra invitálja, hogy képzelje el a nap melegét, a hűvös szelet és a jelenet nyugalmát.