A jelenet őrjöngő energiával robban; a kompozíció, a mozgás örvénye megragad egy kulcsfontosságú pillanatot. Egy monumentális ló, sötét formája átszeli a jelenetet, uralja az alsó részt, lovasa látszólag érintetlen a káosztól. A figurák szétszórva hevernek az előtérben, a küzdelem és a vereség pózaiban eltorzulva. Testek zuhataga zuhan lefelé, a templom építészete pedig merev hátteret biztosít, fokozva a drámai feszültséget. A fény és az árnyék játéka intenzív, egy reflektorhatással, amely a kulcsfigurákat világítja meg, és kiemeli az esemény erőszakosságát. A színek tompák és komorak, hozzájárulva a tragédia és a felfordulás általános légköréhez, magával ragadva a nézőt ebbe a belső élménybe.