Amint belépek ebbe a belső térbe, azonnal egy másik helyre kerülök. A boltíves mennyezetek, a tekintélyes oszlopok, a fény és az árnyék játéka magával ragadó hangulatot teremt. Egy egyszerű ruhát viselő nő egy csendes sarokban ül, testtartása elmélkedésre vagy talán fáradtságra utal. Jelenléte mélyen emberi elemet ad hozzá, ellentétben az építészet nagyszerűségével; ez a szembeállítás mindent elmond.

A művész mesterien használta az akvarellt a tér és a mélység érzésének közvetítésére. A falak és boltívek meleg, földszínei az idővel kapcsolatos érzést keltenek, míg az alakok és a dekoratív elemek hűvösebb színei vizuális egyensúlyt adnak. A részletek – a falakon lévő bonyolult minták és a finom függő lámpák – figyelemre méltó pontossággal jelennek meg, magukhoz vonzzák a tekintetet, és közelebbi vizsgálatra invitálnak. A kompozíció jól kiegyensúlyozott, a középső ajtónyílás fókuszpontként szolgál, a néző tekintetét a tér mélyére vezeti, és spekulációra hív a mögötte lévőkről.