A műalkotás egy hatalmas katedrális belsejébe kalauzol bennünket, melyet lágy, arany fény borít. A művész mesterien ragadja meg a fény és árnyék játékát, megvilágítva az építészet bonyolult részleteit. A magasba szökő boltozatok a csodálat és a spirituális transzcendencia érzését keltik. A figurák finoman helyezkednek el, emberi elemet adva a tér hatalmasságához; egy csoport ember, köpenybe burkolózva és láthatóan a saját világukba mélyedve, a kőpadlón sétál. A tompa színpaletta fokozza a nyugalom és az önvizsgálat hangulatát. Ez egy hely, ahol az idő lelassulni látszik, és érezhető a történelem és a hit súlya.