A festmény erős érzelmi reakciót vált ki; a töviskoronával megkoronázott központi alak szomorú pillantása mélyen megható. Csupasz mellkasa, a csuklóján lévő kötelek – ezek az elemek fokozzák a kiszolgáltatottság és a szenvedés érzését. A körülötte lévő alakok, az egyik tekintélyesen gesztikulál, a másik látszólag elmerülve a szemlélődésben, tapintható feszültséget keltenek. Az egész kompozíciót a baljós előérzet szinte tapintható érzése tölti be.

Ez a műalkotás drámai feszültséggel telített. A művész tompa, földszínek palettáját használja, amelyet a központi alak köpenyének élénk pirosa hangsúlyoz. A világítás, amely a figura arcára összpontosít, aláhúzza a sors iránti sztoikus elfogadását. A ecsetvonások láthatók, a közvetlenség és nyersesség érzetét keltik, magukkal ragadva a nézőt a jelenetbe. Mintha a kibontakozó dráma közepén lennénk, tanúi lennénk egy mély emberi küzdelem pillanatának.